„Et unam, sanctam, catholicam et apostolicam Ecclesiam!...! Megértem, hogy miért állsz meg egy pillanatra, amikor ezen szavakat ízlelgetve imádkozol: Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban...” Vagy pedig: „Micsoda öröm teljes szívből kijelenteni: szeretem az én Anyaszentegyházamat!”. Az Út ezen mondatai Szent Josemaría szerető szívéből fakadtak és jól összefoglalják a keresztény világnézetre legjellemzőbb meggyőződést: tudniillik azt, hogy senki sem lehet keresztény egyedül. Keresztény valaki csak az Egyházban, az Egyházért lehet.

(...) Az Egyház sokkal több, mint egy emberi létesítmény; de ugyancsak több, mint az ugyanazon hitet vallók egyszerű gyülekezete, akik megőrizték a húsz évszázaddal ezelőtt Palesztina területén kialakult hagyományt. Az Egyházat ugyan emberek alkotják, de Istentől származik. Ez nemcsak azért van így, mert Krisztus, Isten Egyszülött Fia alapította, amikor azt a küldetést adta első tanítványainak, hogy menjenek el a világ minden tájára és hirdessék az evangéliumot, hanem azért is, mert –ahogy azt Szent Máté szerint Ő maga ígérten, az egaz Egyh sem lehet kereszt, min– itt maradt Egyházával, „íme én veletek vagyok a világ végéig”; mert az Atyával egységben elküldi a Szentlelket, aki a Keresztség pillanatától kezdve minden keresztény lelkében munkálkodik, és aki azzal, hogy segíti a pásztorok munkáját, építi és vezeti az egyházközösséget, megtartja azt az igazságban és életet ad neki (...).

A Keresztség által minden hívő nemcsak egyszerűen Krisztus követőjévé válik, hanem misztikus Testének tagjává, papságának részesévé. Minden megkeresztelt gyakorolja az általános papságot Krisztus küldetésében való részesedése által, abban a küldetésben, ami végett Isten Egyetlen Fia emberré lett. A hívők hivatásuknak és körülményeiknek megfelelően teljesítik ezt a küldetést, de mindannyiunknak a pásztorokkal –akiknek az egyházi rend szentségével adatik át a szolgálati papság– szoros egységben kell tevékenykednünk.

Nekünk keresztényeknek szilárd hittel és szeretettel telve igyekeznünk kell szorosan tartani az Egyház egységének kötelékeit

Az Egyház misztériumának egyre mélyebb ismeretével növekszik az Iránta való szeretetünk és erősödik bennünk az az igény, hogy egyre hűségesebb gyermekeivé váljunk. Ugyanezért, ha felismerjük a pápaság és az egyéb püspökség misztériumába foglalt isteni tervet, akkor annak egyenes következménye, hogy egyfajta hálaérzet alakul ki bennünk az Isteni Gondviselés –az Atya, a Fiú és a Szentlélek– felé azokért az eszközökért, amik hitünk és erkölcsi tetteink tisztaságának megőrzésében segítenek. Nekünk keresztényeknek szilárd hittel és szeretettel telve igyekeznünk kell szorosan tartani az Egyház egységének kötelékeit azzal, hogy élő és valós egységbe lépünk a pápával és Szent Péter utódjával együttműködő többi püspökkel. A római Pápa iránti gyermeki, egyenes és tiszta szeretetünk arra késztet bennünket, hogy nagyon szeressük a világ valamennyi püspökét és, hogy sokat imádkozzunk értük.

Ilyenformán, személyes felelősséggel, apostoli közvetlenséggel és egyházközösségi érzettel telve valósul meg a szent Josemaría által gyakran íly módon kifejezett óhaj: omnes cum Petro, ad Iesum per Mariam; mindannyian el tudunk jutni Szent Péterrel és az Egyházzal egységben, és Szűz Mária nagyhatalmú közbenjárása által Jézushoz, a legfőbb Szeretethez, és velünk együtt az egész emberiség.