Bécs. Diána Szegedről származik. Gyerekként reformátusnak keresztelték, de családja nem gyakorolta a hitet. „Nem imádkoztunk és templomba sem jártunk. A Református Egyházban egyébként sincsenek olyan kötelezettségek, mint a katolikusoknál, még a vasárnapi istentisztelet sem.”
Két évvel művészeti tanulmányainak befejezése után a fiatal lány feltette magának a kérdést: Hogyan tovább? „Nem akartam Szegeden maradni, Budapest sem vonzott igazán. Inkább külföldre akartam menni, és mivel Bécs tetszett is, és közel is van, emellett döntöttem.” Fejest ugrott a mély vízbe, hiszen amikor Bécsbe érkezett, nem volt állása és nem beszélte a nyelvet.
A Bécsben élő magyarok internetes fórumán talált rá egy német-magyar család hirdetésére, akik éppen magyarul beszélő babysittert kerestek. „Ők rögtön úgy érezték, hogy jól passzolnék a gyerekeikhez.” Ezután heti három alkalommal vigyázott a gyerekekre, később már naponta volt az öt kicsivel, akik öt hónapostól hatéves korúak.
Hamarosan megérzett valami különlegeset a családnál. „Rengeteg szeretetet éreztem közöttük... Ahogy a gyerekeikkel foglalkoznak - az valami hihetetlen.” Lassan felfedezte, hogy mindennek hátterében a megélt keresztény hit állt. „Én magam nem voltam hívő, de újra és újra rákérdeztem. Ők semmit nem erőltettek.” Az elvált szülők gyermekeként felnőtt Dianát, a házaspár egymás iránti szeretete is nagyon meghatotta. „Látom rajtuk, hogy a mindkettőjüknél meglévő tudatosság és Istenszeretet milyen egységbe kovácsolja őket.”
Diána egyre inkább érdeklődött a katolikus hit iránt, és az Opus Dei alapítójának, Josemaría Escrivának az Isten barátai című könyvét is elolvasta. Írásai mélyen megérintették: „Teljesen megváltoztatta a lelki életemet”. Hamarosan imádkozni is elkezdett, a többiekért is közbenjárva, és később saját magáért is. „Egyik nap, amint éppen az utcán sétáltam, az volt az első alkalom, hogy magamért imádkoztam, megjelent egy fiatalember, és azt kiáltotta: Free hug! Ingyen ölelés! Ez a megerősítés a legjobb pillanatban érkezett.” - nevet Diána.
Végül megszületett benne az elhatározás, hogy a Katolikus Egyházhoz szeretne tartozni, így az elmúlt hónapokban elkezdett egy előkészítő tanfolyamot a Währing Kollégiumban, melynek a lelki vezetését az Opus Dei végzi. „Úgy gondolom, hogy szükségem van egy fajta fegyelemre, meghatározott szabályokra, mint amilyen a vasárnapi szentmise is” - magyarázta Diána. Az első gyónásra, elsőáldozásra, bérmálkozásra a Kollégium kápolnájában barátok és az au pair-család körében került sor.
Mi az, ami számára a katolikus hitben a legmegindítóbb? „Az, hogy minden a szeretetből táplálkozik.” Amit ő maga is megpróbál a saját életében alkalmazni: a konfliktusokat kedvesen és rugalmasan kezelni és kevesebbet sajnálni önmagát a hétköznapokban. „Nagyon szép, ahogy Isten a kisebb nehézségeken keresztül megmutatja, hogyan lehet a türelmet és a szeretetet gyakorolni.” Ez az, ami neki a gyónás szentségében is tetszik: „Jó végiggondolni inkább a saját bűneimet és nem másokén gondolkodni. Végül úgysem a szavak lesznek azok, amik számítanak, hanem a személyes példa.”