A családi élet és a munka összeegyeztetése korántsem egyszerű

Vanesa Walter fiatal francia édesanya, aki megtalálta a módját, hogyan egyeztesse össze anyai feladatait munkahelyi kötelességeivel.

Számomra az Opus Dei nagy támaszt jelent. Képessé tesz arra, hogy lankadatlanul azon legyek, hogy mind az otthonomra, mind a munkámra odafigyeljek. Megtanított imádkozni, napi feladataimat Isten és a többiek iránti szeretettel végezni, és megpróbálni mindig elfogadni az Úr akaratát, olyankor is, amikor ez egyáltalán nem könnyű. Nagy segítség ez, hogy tudjak küzdeni, hogy Isten akaratának megfelelő életet élhessek, ami abban áll, hogy az ember szomjazva igyekszik bizonyos törekvéseket, célokat teljesíteni: ilyen a férjem és a gyermekeim boldogsága és egyúttal a munkatársaim megsegítése.

Mindezt Szent Josemaríának köszönhetem, akinek csodálatos írásai és igehirdetésének tanításai oly szorosan kapcsolódnak a mindennapi élet problémáihoz és azok megoldásának mikéntjéhez. Atyámnak, barátomnak és tanácsadómnak tartom őt, akihez mindig fordulhatok segítségért. Szinte mindent, amit az élet lelki oldaláról tudok, tőle tanultam. Mielőtt az Opus Deit megismertem, nagyon keveset tudtam ezekről: azt gondoltam például, hogy az Eucharisztia csak szimbólum, és hogy imádkozni annyit tesz, mint hosszú előírt szövegeket mondogatni. Szent Josemaría egyik mondása különösen mély benyomást tett rám: „Tedd, amit tenned kell, és add oda, amid csak van”.

Az erőm legjavát próbálom a családomnak tartogatni, rászánva mindegyikükre a szükséges időt. Amikor este fél hétkor hazaérek (hetente kétszer fél ötkor), összeszedem minden erőmet, mosolygok a gyermekeim előtt, és elfelejtem mindazt a gondot és problémát, amely a munkám folytán terhel, s amelynek megoldására nekem sokkal kevesebb időm van, mint a legtöbb menedzsernek.

Kezdetben teljesen elölről kellett felépítenem a cégemet: az volt a célom vele, hogy hasznos feladatot teljesítsen az én irányításom alatt – és egyben a saját magam főnöke legyek. Ez jó lehetőség volt arra, hogy a gyakorlatban megvalósítsam mindazt, amit a közgazdászi tanulmányain során tanultam.

Az eredeti elképzelésem az volt, hogy olyan szolgáltató céget hozok létre, mely segít az embereknek összehangolni az otthoni és munkahelyi feladataikat. Hamar ráébredtem, hogy a siker legelső feltétele az, hogy segítek a már ezen a területen dolgozó embereknek javítani személyes felkészültségüket.

Ez vezetett el odáig, hogy a projektem középpontjába a szakmai képzés naprakésszé tételét állítsam. A már megtett útra visszatekintve, azt hiszem, bátran ajánlhatom ezt a képzési formát mindazoknak, akik otthon dolgoznak. Jelenleg az elsődleges cél a bébiszitterek, háztartási alkalmazottak és idősgondozók képzése.

Ebbe minden beletartozik, aminek köze van a háztartás vezetéséhez, a gyermekek gondozásához (baleset-megelőzés, biztonság, a szülők tekintélyének megerősítése, nevelői-tanítói képességeik felmérése stb.). Úgy gondolom, olyan kezdeményezést fejlesztettünk ki, amely igen figyelemre méltó e téren.

Ezért szükséges, hogy az időmet a lehető legjobban használjam fel: egyáltalán nem egyszerű összeegyeztetni a családdal való törődést és a hivatásbeli munkát. Olykor sikerül őket jól összehangolni: először foglalkozom a gyerekekkel és elvégzem a házimunkát, utána pedig bűntudat nélkül dolgozhatok, és így derűs lehetek otthon és a munkahelyemen egyaránt.